|
2023-09-09 21:45:28, szombat
|
| |
| |
125 ÉVE HUNYT EL SISI
Erzsébet magyar királyné ( München, Bajor Királyság, 1837. december 24. - Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.) I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és magyar királyné, akit inkább Sisi (Sissi) néven ismer az utókor. Korának legszebb királynéja volt, tragédiákkal teli élete már a kortársak képzeletét megragadta, halála után pedig legenda lett.
125 éve a Genfi-tó partján lett merénylet áldozata Sisi.
Úri hölgy, napernyővel a kezében, és kísérője sétált a Genfi-tó partján egy szeptemberi délutánon, amikor feltűnt előttük egy fiatalember. Kevesen tudták, hogy az inkognitóban utazó hölgy Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné. A merénylő, Luigi Lucheni olasz anarchista viszont tudta, és halálra sebezte őt a végzetes sétán. ,,Mit érez Felséged? Nem történt baja?" ,,Nem - felelt mosolyogva -, semmi bajom sem történt!" Ez a párbeszéd zajlott le Sisi és udvarhölgye, Sztáray Irma között. Alig egy órával később a ,,magyarok királynéja" már halott volt.
Egy merénylet története, ami megrendítette a világot.
Egy udvarhölgy visszaemlékezései
"Felség a hajó jelez', szóltam s önkénytelen olvastam utána a csöngetésre következő tompa kondításokat... egy... kettő... E pillanatban jóval előttünk meglátok egy embert, ki mintha kergetőznék, egy útszéli fa mögül kiugrik és a legközelebbi másikhoz rohan; innen átcsap a tó melletti vasrácshoz, majd újra egy fához s ekként közeledik. Hát még ez is tartóztat! Gondoltam, önkénytelen követve őt tekintetemmel, mikor ez újból a vasrácsot éri s onnan elugorva, rézsut felénk iramlik. Önkénytelen tettem egy lépést előre s így fedtem előtte a Királynét, de ez most úgy tesz, mint ki nagyot botlik, előre lódul és ugyanekkor öklével a Királynéhoz súlyt."
,,Mintha villám sujtotta volna, hangtalanul hanyatlott hátra a Királyné; és én lelkemet vesztve, egyetlen kétségbeesett kiáltással hajoltam fölébe."
Így történt, így emlékezett vissza 1898. szeptember 10-ére Sztáray Irma. A grófnő az utolsó években mindenhová elkísérte az uralkodónőt, és fogadalmat tett, egyszer megírja, mi és hogyan történt. 1909-ben megjelent visszaemlékezésében csodálattal és odaadással idézte fel azt az öt éven át tartó szolgálatot, amelyet a boldogtalan, ám sokak által irigyelt asszony mellett töltött.
Inkognitóban utazott
Fia, Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága teljesen lesújtotta a királynét, ezután mindig fekete ruhát viselt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achilleion néven, és élete hátralévő éveit egyre magányosabban, depresszióval küzdve, inkognitóban utazgatva, a bécsi udvartól távol töltötte. Nagyrészt kedvenc rezidenciái - Bad Ischl, Gödöllő, Korfu szigete - között ingázott, vagy külföldön tartózkodott. Így volt ez 1898-ban azon a végzetes szeptemberi napon is.
Férjével, Ferenc Józseffel - akivel addigra már régen elhidegültek egymástól - előtte nyáron találkozott utoljára: két hetet megismerkedésük helyszínén, Bad Ischlben töltöttek, majd Sisi útra kelt. Mielőtt a Genfi-tó partján fekvő alpesi üdülőhely, Caux felé vették volna az irányt, megálltak Frankfurtban.
A városban Sisi udvarhölgye, Sztáray társaságában kíséret nélkül, szabadon sétálgatott, fagylaltot, perecet ettek, és müncheni sört ittak.
Bár akkoriban léteztek már fényképek, kevés esély volt arra, hogy bárki felismerje az álnéven utazó királynét. Frankfurtban különvonatra szálltak, és induláskor úgy kerülték el az összesereglett tömeg kíváncsi tekintetét, hogy miközben mindenki a népes kíséretet figyelte, a császárné és udvarhölgye a vonat másik oldaláról felszállt egy kocsiba.
Szeptember 9-én kerekes gőzhajóval indultak Montreux-ből Genfbe, a tó déli végébe, majd egy családi barát, Julie Rothschild kastélyában töltötték az időt a közeli Pregny városában. Miután hosszan és jóízűen ebédeltek a kastély kertjében - ami az alakjára kínosan ügyelő császérnénál ritkaságszámba ment -, Erzsébet és Irma kocsiba ültek és visszaindultak Genfbe. A Beau-Rivage szállodában várták szobával Sisit, pontosabban Hohenembs grófnőt, ugyanis gyakran ezt az álnevet használta utazásai során. Ám állítólag a szálloda tulajdonosa felismerte, így másnap már a lapok címlapján volt, hogy Erzsébet osztrák császárné Genfben tartózkodik.
Szeptember 10-én reggel Sisi és Sztáray Irma úgy döntöttek, hogy a személyzetet vonattal előreküldik, ők pedig csak később, az óvárosban tett séta után, délután gőzhajóval mennek vissza Caux-ba. Sisi a városnéző sétán kisebbik lányának, Mária Valériának egy orchestriont vásárolt, ami egy gramofonhoz hasonló korabeli zenelejátszó készülék volt.
Ebéd után a szállodából indultak a gőzhajóhoz - Sisi nem sejthette, hogy ez lesz élete utolsó sétája.
Kép: Sisi festmény - Erzsébet királyné Xaver Winterhalter festményén - Forrás: Wikipedia
,,Orvost! orvost! vizet!"
Hét ágra sütött a nap, ezért Sisi napernyővel a kezében gyalogolt, oldalán Sztárayval. Váratlanul egy férfi tűnt fel velük szemben, aki szó szerint beleszaladt a királynéba. Ő elesett, a férfi továbbrohant, ám a járókelők feltartóztatták, majd átadták a csendőröknek. Sisi fel tudott állni, így továbbsiettek.
,,Csodának tetszett, amint most kiegyenesedve ott állt előttem. Szemei fénylettek, arca kipirult, gyönyörű hajfonatai az eséstől megbomladozva, lazán font koszorúként körítették fejét. Kimondhatatlan szép és fenséges volt.
Az örömre vált ijedtség elfulladt hangján kérdeztem tőle: »Mit érez Felséged? Nem történt baja? Nem, felelt mosolyogva, semmi bajom sem történt!« Hogy abban a pillanatban a megátkozott kezében tőr is volt, e pillanatban sem Ő, sem én nem sejtettük."
Elértek egészen a gőzhajóig, felszálltak, a hajó elindult, majd a császárné hirtelen rosszul lett, később eszméletét vesztette. Sztáray először azt hitte, az ájulást az alig fél órával azelőtt történtek okozta ijedtség váltotta ki.
,,Átkaroltam, de nem birtam fönntartani; fejét a mellemhez szorítva, rogytam térdre a padlón. Orvost! orvost! vizet! kiáltottam a segítségemre siető lakáj felé. A Királyné halotthalványan, csukott szemekkel feküdt karjaim között. A lakáj és mások rohanva jöttek a vízzel."
,,Mikor meglocsoltam arcát és halántékát, szemhéjai fölnyiltak és én mögöttük ott láttam a halált."
,,,,A legtöbbet szenvedett lélek hagyta el a földet",,
Amint Irma kiengedte Erzsébet szorosra húzott fűzőjét, látta, hogy sokkal nagyobb a baj: úrnője mellkasán, a szív környékén vér szivárgott. ,,Egy pillanat mulva világosan állt előttem a megdermesztő valóság. Az inget félrehúzva a szív táján egy kis háromszögletű sebet fedeztem föl, melyhez egy csepp aludt vér tapadt."
Luigi Lucheni olasz anarchista halálosan megsebesítette a királynét.
,,Hát most mi történt velem?" - Ezek voltak utolsó szavai; ekkor eszméletlenül lehanyatlott. Tudtam, hogy haldoklik. - Levágtam Mária-congregáció érmemet nyakamról s a szive fölé tettem és kértem a Szent Szüzet, hogy készítse el lelkét a nagy utra. - Consolatrix affictorum!"
A hajó az udvarhölgy kérésére visszafordult, hogy orvosi segítséget kaphasson a királyné, és visszavitték a szállodába.
,,Szívfacsarón szomorú volt ez a bevonulás, oda, honnét alig egy órája vidáman indult útnak a Királyné. Szobájába érve lefektettük az ágyra. Dr. Golay már helyben volt, kevés időre reá jött a másik orvos. Kivülök én, Madame Mayer, a fogadós neje és egy az hôtelben tartózkodó angol ápolónő voltunk jelen. Két óra negyven perckor mondta ki az orvos a rettenetes szót."
,,A legszebb, legnemesebb, legtöbbet szenvedett lélek hagyta el a földet s elröppentét csak egy komor szóval jelzik: Meghalt."
,,Kultusz épült alakja köré,,
Hogyan tudott a királyné egy szívszúrást követően a saját lábán eljutni a kikötőbe? Erre a boncolás hamar választ adott: a gyilkos fegyver - amely nem kés, hanem egy házilag hegyezett, éles reszelő volt - csak egy nagyon kis sebet ejtett a szíven, a vér így csak kis cseppekben szivárgott ki a szívburokba. Miközben Luchenit vallatták, megérkezett a hír: Erzsébet királyné halott. Erre a merénylő nagy örömmel felkiáltott: ,,Éljen az anarchia!"
Az olasz származású Luigi Lucheni nyomorúságos körülmények között nőtt fel, és egész életét a létminimumon töltötte, egyre nőtt benne a gyűlölet az uralkodó osztály iránt: az anarchizmus felé fordult. Eredetileg a francia Fülöp orléans-i herceget akarta meggyilkolni, de mivel ő elhalasztotta genfi látogatását, Erzsébet királynét szemelte ki helyette áldozatul. Bár miután elítélték, ő maga kérvényezte, hogy végezzék ki, ezt elutasították, és életfogytiglani börtönre ítélték. Több mint tíz év raboskodás után, 1910-ben a nadrágszíjával felakasztotta magát a cellájában.
Kép: Luigi Lucheni elfogatása - Forrás: Wikimedia
A 61 éves korában meggyilkolt császárné holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, szeptember 17-én a kapucinusok templomának császári kriptájában (németül Kaisergruft) helyezték végső nyugalomra fia, Rudolf koporsója mellé. Budapesten és az ország számos pontján hamarosan utakat és településeket neveztek el a királynőről - például Pesterzsébetet. A 20. század első éveire itthon kultusz épült Sisi alakja köré.
Mark Twain amerikai író a temetés idején Ausztriában járt, ahonnan így írt egyik barátjának: ,,Még Julius Caesar megölése sem rendíthette meg olyan nagyon a világot, mint Erzsébeté".
Link
Sisiből Erzsébet - A valódi Erzsébet
Link
GYEREKSZOBÁBÓL A TRÓNRA
"Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte;
Trónom arany sugarából kötötte,
Koronám tündökletből fonta össze,
S van fénye száz-szám, laknám mind közötte."
/Erzsébet írta saját magáról/
Link
MADÁR A KALITKÁBAN
"Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét."
/Erzsébet: Az ifjú tavasz/
Link
Erzsébet - Titánia versei és az utókornak szánt üzenete
"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
(...)
Ti drága lelkek a messzi időkön,
Kikhez ma lelkem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!"
/Titánia - A jövő lelkeihez/
Link
A JÖVŐ LELKEIHEZ
"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
Lelkesülő fiatal éveimben
Fontam, persze, szép főkre koszorút;
De jaj! szellemsivárság él ma mindben,
Látom én már, hogy lomb-díszük lehullt.
Rokonok is élnek itt szanaszéjjel,
De csak testem s vérem közös velük;
Bensőbb életem: zárva tíz pecséttel,
Lelkem parazsa mélyen rejtve süt.
Beszáguldoztam egykor én világom,
Szűk lett a puszta, a sívó homok,
Így repültem lóháton tengeráron,
Erin zöldfényű partja fogadott.
S csaknem odaveszett közben a lelkem,
Mert e vágta nem ismert pihenőt;
De jött egy másik lélek: átöleljen,
Adjon védett-örök földi időt.
A ló, lelkemnek evilági kincse,
Égi erők által átváltozott:
Paripa lett, csudás szárnya repítse;
Lelkem véle megbűvölten lobog.
Menekülök az örömös világtól,
Ma már lakói is idegenek;
Tőlem már boldogsága s kínja távol;
Mint egy más csillagon, magam megyek.
Mi egykor fájt, becses lett mára nékem,
S az elhagyatottság: paradicsom!
Szellemem szabadabban szárnyal, érzem,
Neki egy földi lélek se rokon.
És szétpattanásig teli a lekem,
Néma tűnődés, néki nem elég,
Minden arra ösztönzi: énekeljen!
És gyűjtsem könyvbe szívem énekét!
E könyv megőrzi sok-sok emberöltőn,
Mit mai lelkek meg nem értenek;
Évek változtán, múltán végre szökjön
Virágba, érjen való életet...!
Hogy akkor a Mester célját elérjék!
Vigasz-dalok legyenek olyanoknak,
Kik siratják sok hős harcos veszését,
Bús szabadságharcát e mártíroknak.
Ti drága lelkek e messzi időkön,
Kikhez ma lelekem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!"
(Titánia - Tandori Dezső fordítása)
Link
BÚCSÚ POSSENHOFENTŐL
"Csöndes termek, isten áldjon,
Régi kastély, ég veled.
S mind, első szerelmi álom,
Lakd nyugodt tómélyedet.
Kopár fák, áldás tinéktek,
S bokrok, kicsik és nagyok.
Mire ismét kirügyeztek,
Távol vagyok tőletek."
(Titánia versei - Tandori Dezső fordítása)
Link
A RAB MADÁR
"Kék az ég, s szenvedek,
Börtönömön lakat,
A rács durva, rideg,
Csúfolja vágyamat.
Sóhaj feszíti szívem,
Soká nem fogtok itt,
Nagy üdv vár fenn szelíden,
S lelkem szárnya repít."
(Titánia versei)
Link
ÓH, BÁR KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK
Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
(Titánia versei - Tandori Dezső fordítása)
Link
LIBERTY
"Hajót építek - de szépet!
Szebbet nem láttok, míg éltek,
Sehol a nagy tengeren;
"Szabadság" leng árbocáról,
S ily szót hord az orr, a bátor;
Szabadság száguld velem.
Aranybetűs szó : "Szabadság"!
Büszkén verdes, vad vihart áld,
Száll a karcsú árbocon;
Orrcimpáim megremegnek,
Hullámok ily szót, rebegnek:
Szabadság! Nem álmodom.
Gond leszek sok távírásznak :
Ünnepre hiába várhat
Az udvar-börtön, az unt!
Tiszta vízben, zavarosban,
Sirály jó zsákmányra bukkan;
Hurrá! Szívből vágtatunk!
S csak úgy az ujjam hegyéről
Küldök néktek, kedvtelésből,
Drágák, kik gyötörtetek,
Könnyű csókot áldva lengjen,
S legjobb, ha feledtek engem;
Várnak szabad tengerek! "
(Titánia - Tandori - Mészöly fordítás)
Link
ÉSZAKI-TENGER PARTJÁN
"Igaz, beléd szerettem,
Szilaj, hatalmas ár:
Tajtékos tombolások
Álmomban visszajár.
De addig él a vágy, míg
Kötetlenül lebeg:
Jegygyűrű volna nékem,
Ha kastélyt építek.
Csak hadd szeretlek úgy, mint
Szabad sirályaid,
Cikázva és csapongva:
Ne várjon fészek itt!"
(Titánia - Mészöly Dezső fordítása)
Link
NOSZTALGIA
"Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét."
(Titánia - Tandori Dezső fordítása)
Link
,,Az a bizonyos magyaros lágyság" - a 125 éve meggyilkolt Sisi nem csak a magyarság, a magyar nyelv szerelmese is volt
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: halotthalványan, szabadságharcát, életfogytiglani, búcsúüdvözletét, feltartóztatták, szellemsivárság, megismerkedésük, összesereglett, nadrágszíjával, beszáguldoztam, elhagyatottság, ritkaságszámba, visszaindultak, gyerekszobából, pesterzsébetet, megsebesítette, szétpattanásig, kimondhatatlan, possenhofentől, visszafordult, tekintetemmel, továbbsiettek, magányosabban, felakasztotta, kiegyenesedve, depresszióval, háromszögletű, öngyilkossága, megrendítette, kétségbeesett, elhalasztotta, elutasították, településeket, eszméletlenül, megbomladozva, frankfurtban, kortársak képzeletét, szeptemberi délutánon, inkognitóban utazó, végzetes sétán, párbeszéd zajlott, órával később, merénylet története, udvarhölgy visszaemlékezései, hajó jelez, csöngetésre következő, legközelebbi másikhoz, lépést előre, utolsó években, bécsi udvartól, végzetes szeptemberi, városban Sisi, HUNYT EL SISI, Bajor Királyság, Ferenc József, Luigi Lucheni, Sztáray Irma, Ferenc Józseffel, Montreux-ből Genfbe, Julie Rothschild, Mária Valériának, Xaver Winterhalter, Amint Irma, Levágtam Mária-congregáció, Szent Szüzet, Madame Mayer, Miközben Luchenit, Mark Twain, Julius Caesar, Sisiből Erzsébet, GYEREKSZOBÁBÓL TRÓNRA, MADÁR KALITKÁBAN, JÖVŐ LELKEIHEZ, Tandori Dezső, BÚCSÚ POSSENHOFENTŐL, KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK, ÉSZAKI-TENGER PARTJÁN, Mészöly Dezső,
|
|
Offline
